Újdonságaink | Könyveink

André Kostolany: Több mint pénz és mohó vágy. Kostolany jegyzetei

Ár: 2860 Ft
Kedvezmény: 20%
Internetes ár: 2288 Ft

166 oldal, keménytáblás
ISBN 978-963-06-1606-5

Fordította: Svéda Dóra

André Kostolany neve minden pénzügyi szakember számára egy fogalom. Több mint pénz és mohó vágy című könyve legfontosabb gondolatainak, bölcsességeinek gyűjteménye, melyeket tucatszám firkantott papírcetlikre, éttermi számlákra, szalvétákra, menetjegyek hátoldalára. Hirtelen támadt ötleteket és benyomásokat tartalmaz, gyakori témájuk a pénz, vagy gazdasági és politikai problémák, mivel a világban zajló eseményeket folyamatosan elemzi mérlegelve az érveket és ellenérveket.

Olyan érdekességeket is megtudhatunk a magyar származású tőzsdegurutól, mint például, hogy milyen barátság fűzte Molnár Ferenchez, vagy éppen azt, hogy a művészet és a zene szeretete egyben jó befektetés is.

A tartalomból:
◆ Kostolany élményei és tapasztalatai kávéházi beszélgetései nyomán
◆ Örökérvényű gondolatok és bölcsességek rendszeres feljegyzéseiből
◆ A nagy műgyűjtőkről vallott nézetei. Érdemes-e befektetni az „örök művészetbe”?
◆ A tőzsdguru előadása az eurodollárról

André Kostolany egy nagy tehetséggel megáldott elemző. Jegyzeteinek eme gyűjteményében von mérleget Budapest és Párizs, London és New York közötti mozgalmas életéről.

A pénzről, a piacról és a tőzsdéről szóló történeteit könnyedén és világosan képes elmagyarázni olyanoknak is, akiknek nincs idejük ezzel foglalkozni, vagy éppen nem értenek hozzá.

André Kostolany 1906-ban született Budapesten. Filozófiátésművészettörténetet tanult. A második világháború idején a család az Egyesült Államokba menekült, majd az 50-es években Németországban és Franciaországban élt. Számos könyvet írt és rendszeresen publikált a Capital című lapban.


Tartalomjegyzék

Előszó: „Így van jól és így helyes, sem úr, sem szolga nem lehetsz!”

Dorian Gray arcképe
„Csak ne vigyük túlzásba”
Cogito, ergo sum
Foglalkozásom a hivatásom
„Két lélek lakozik az én keblemben is”
Egy újabb Dorian Gray-hadművelet

Az első lecke optimizmusból
A borúlátás beteges elfoglaltság
„Nincs pénzünk”
„The Show must go on!”

Kávéházi történetek (I)
Zengjétek áriámat!
Egy igen pikáns ügy
„Hadd magyarázzam meg!”

Naplójegyzetek (I)

A zene az én világom
A párizsi operaigazgató zseniális trükkje
Kedvenc zeneszerzőim
Kedvenc operáim és operajeleneteim
Happy end Havannában

„Cash on the table” az örök művészetért?
Neves műgyűjtők
A művészet iránti szinte vallásos rajongás
„A művészet örök”: jó befektetés?

Kávéházi történetek (II) (Molnár Ferenc)
Kosto megmondta!
Koldusok gyűrűjében
Se pénz, se áru

Naplójegyzetek (II)

Perek és egyéb bohóságok
A dörzsölt ügyvéd
A hiányzó gombostűszúrás

A spekuláció csodaországában
„Persze, persze jóember” – szólt Moritz Kobrach
Szindikátus szundikátus
A gigantikus pókerjátszma: a Hunt-fivérekezüstszindikátusa

Kávéházi történetek (III)
Boschkowitz barátom
„Egy koldusnak mindenhol hasznát veszik”
„Tudom kedves André”

Naplójegyzetek (III)

Tőzsdei útmutató Kostolany módra

Kávéházi történetek (IV)
„Zseni vagy fiam”
„Mátyás nem állta meg a helyét úrként”
A szerelmes szerkesztő

Naplójegyzetek (IV)

Vive la différence!
Kiselőadás az eurodollárról
Itt Kovács – ott Szabó
Hál’ Istennek… Mexikó
Ez csak az első ecsetvonás

Santa Mariától a Szovjetunióig
A Szovjetunió, mint aranyspekuláns
Aranyrulett az Egyesült Államokban

Kávéházi történetek (V)
Egy rendkívüli párbaj
A szép lány felér fél hozománnyal
Költő vagy üzletember?
„De legalább doktor legyen”

Naplójegyzetek (V)

Tokióban már tudják… avagy óvakodjunk a hamis hírektől!
Japán kötvények Pandora szelencéjéből
A Távol-Keleten a helyzet változatlan
A szomszéd fűje nem mindig zöldebb

Párizsban már tudják… avagy óvakodjunk Guy báró hazugságaitól!
Rothschild bánata Mitterand Franciaországában
Magadnak köszönheted, George Dandin

Csak semmi pánik – minden a legnagyobb rendben!
A teknősbéka győzelme
Ofenburgban jártam…

Kávéházi történeket (VI)
Ivar Kreuger jócselekedete
Alpbach csak egy tréfa!
Budapest legzsugoribb embere

Naplójegyzetek (VI)

Kívülről befelé
Hol érzem magam otthon?
Marcel Proust nyomában

„No nézd csak” – mondtam magamnak –, „hát nem érdemeltem volna egy saját tanszéket?”
Fieszta a Wall Streeten
Sikertelen jelentkezés a kapitalizmus fellegvárában
Katedrám továbbra is a kávéházi asztal maradt
Az én tőzsdekurzusomon … soha nem nyugszik le a nap